A meditáció a már megértett információt tapasztalattá változtatja. Elsõ szinten az a célja, hogy lenyugtassa és egyhelyben tartsa a tudatot. Teret hoz létre a tapasztaló és annak tapasztalatai között, a bölcs ember számára lehetövé téve, hogy az élet komédiáiban vállaljon szerepet, és távol tartsa magát a tragédiáktól. E védelmezö távolságot általában úgy alakítjuk ki, hogy a légzésünkre figyelünk, vagy egy buddhaformára öszpontosítunk. Ha képesek vagyunk ezt a tudatállapotot megtartani meditációnk "laboratóriumi körülményei" között, fokozatosan meg fogjuk valósítani a hétköznapokban is. Ez a fejlödésünk elsö lépése, mely a mély felismerés, valamint a komplikáltabb gyakorlatok alapja. A meditáció második szintjén nem formán meditálunk, hanem magára a tudat természetére tekintünk - ezért nevezik a mély felismerés gyakorlatának. Anélkül vagyunk tudatosak, hogy tudatosságunknak bármilyen tárgya lenne - így a felismerés és a megértés spontán módon bontakozik ki. Tehát összefoglalva elmondhatjuk, hogy a meditáció a tudat öszpontosítása valamire, majd az ezen alapuló és ebbõl kibontakozó tisztánlátás.

Forrás:buddhizmusma.ro